In memoriam Szirmai Eduárd

In memoriam Szirmai Eduárd

Elhunyt Szirmai Eduárd mester
Szirmai Eduárd 2018. szeptember 16-án, életének 89. évében elhunyt.
2018. október 11-én 11.00 órakor az Óbudai Temetőben helyezték örök nyugalomra.

MS 2014 augusztus

Szirmai Eduárd „A sakkozás mindig menedék volt”

Eduárd, elnézésedet kérem, hogy kisebb késéssel köszöntelek, az év elején voltál 85 éves. Kérlek, beszélj a kezdetekről, mik voltak az első lépéseid az életben és a sakktáblán?

1929. február 2-án születtem – Edward Stone néven – New York Cityben. Egyetlen gyerek voltam, nem voltak testvéreim.

Szirmai Eduárd

Szirmai Eduárd

Nagyszüleim és szüleim Magyarországról vándoroltak ki. Erről mindig József Attila sorai jutnak eszembe: „Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.” Anyanyelvem a magyar, otthon a szüleimmel mindig magyarul beszéltünk. Apám festőként dolgozott, édesanyám varrónő volt. Már ötéves koromban beírattak az iskolába, korán érő típus voltam. Olyannyira, hogy év közben(!) a tanárok áttettek a második osztályba. Nem volt könnyű boldogulnom az egy-két fejjel nagyobb gyerekek között.

Gondolom, akkor az osztálytársaid sakkban is előtted jártak…

Akkoriban még nem tudtam sakkozni, talán az alaplépéseket, ha ismertem. Viszont megtanultam alkalmazkodni. Aztán a sors 1937-ben a Szovjetunióba vitt. Édesapám 34 éves volt, mi meg édesanyámmal utánamentünk. Nemcsak a filmekben volt így, a mi családunkkal is megtörtént: egyik éjjel jött a fekete autó, és apámat elvitték, 15 évig nem láttuk őt. Visszatérve a sakkozásra, ott, a Szovjetunióban kapcsolódtam be a sakkéletbe.

Kering egy sztori, hogy egy szovjet versenyre utazó büszke magyar nemzetközi mestert egy taxisofőr(?) – akinél „véletlenül” sakktábla is volt – alaposan elpáholt az autóban.

Ezt én is hallottam már, de a konkrétumokat nem ismerem. Az viszont biztos, hogy a Szovjetunióban mindig is nagyon népszerű sport volt a sakk, és az amatőrök is nagyon erősen játszottak, játszanak. Én, miután 10 osztályos iskolát végeztem, beiratkoztam a Tanárképző Főiskolára Asztrahanyban. Az első minősítő versenyemen 1946-ban indultam, 1950-ben pedig megszereztem az első osztályú minősítést. Ha jól emlékszem, akkoriban Petroszjan mesterjelölt volt.

Távoli vidék, és a történet sem tegnapi... Kérlek, Eduárd, hozd kicsit jobban képbe az olvasókat!

Asztrahány Európa és Ázsia határán, a Kaszpi tenger melletti alföldön, a Volga folyó deltájánál fekszik. Akkoriban 300 000 lakosú város volt (mára kétszer annyian élnek ott), egyébként 1956-ban és 1958-ban
nekem sikerült megnyernem a város egyéni bajnokságát. Viszont volt egy érdekes esetem 1946-ban. 19 évesen valamilyen családi találkozó során egy 15 éves sráccal kellett mérkőznöm. Mindkét partit elveszítettem. A fiatalembert Viktor Lvovics Korcsnojnak hívták.

Hogyan kerültél haza?

A Tanárképző Főiskola elvégzése után odakint tanítottam is 8 évet. 1959-ben tértem haza Magyarországra. Bár az anyanyelvem magyar, a hosszú külföldi tartózkodás miatt alaposan kiestem a gyakorlatból, sok mindent újra meg kellett tanulnom. Itthon 1962-ben szereztem meg a mesterjelölti minősítést.

Mesélj az akkori tapasztalataidról!

A sakkozói pályámnak volt egy „hivatalos” ága, rendszeresen játszottam a mesterjelölt bajnokságokon, többször voltam csoportgyőztes, így részt vehettem a Budapest-bajnokságon is. Emlékszem, 1968-ban 5-ből 4 ponttal kezdtem, aztán 1973-ban 7-ből 5 ponttal, mégsem sikerült a mesteri norma. Játszottam akkoriban néhány Breyer- és Kossa-emlékversenyen is, ám csak nem jött meg az a fránya, hőn áhított mesteri cím.

Melyik volt a „nem hivatalos” ág?

1961-től kezdve szívesen kijárogattam a Kulich Gyula térre. Nagyon komoly sakk-élet volt ott, olyan nevekkel játszottam, mint Forró Egyed (ő inkább szervező volt, intéző a Bp. Spartacusban), Radnóti Béla, Kardon Zoltán, Petrán Pál és Rigó János. Sőt, később Faragó Iván is szívesen kilátogatott oda párszor már mesterként. Egyik alkalommal egy fiatal srác megkérdezi: „Bácsi, sakkozunk egyet?”, no, ő volt Petrán Pali, végtére is csak 17 évvel vagyok idősebb nála. Ezek jó kis baráti sakktalálkozók voltak, egy-két forintos alapon ment a játék.

Volt-e esetleg példaképed, vagy valamilyen nagyon kedvenc könyved, amikor elkezdtél sakkozni?

Hihetetlenül sok nagy sakkozó játszmáit tanulmányoztam, nem emelnék ki senkit. Ami meg a könyveket illeti, hát, rengeteg könyvem van ma is, nem tudnám megmondani, melyik áll a legközelebb a szívemhez.

Térjünk vissza a sakkbeli fejlődésedhez. Hogyan, mikor lettél mester?

Az 1973-as esztendő hozta meg számomra az áttörést, mindkétszer a Volán SC-Tűzoltó Dózsa vegyes mesterversenyén tudtam normát teljesíteni. Érdekes módon a tavaszi és az őszi versenyen is Hardicsay Péterrel együtt szereztük meg a mesteri normákat. A magyar mesteri címemre a mai napig büszke vagyok! Ugyanis nem lettem később FIDE-mester (csak néhány Élő-ponton múlott, hogy nem értem el a 2300-as nemzetközi értékszámot, a „magyar” élőm többször is meghaladta). Ma már nem sokan vagyunk „igazi” magyar mesterek, hirtelen Cuibus János és Molnár István ugranak be. A többiek vagy FIDE-mesterek lettek, vagy már meghaltak. Valahol igazságtalannak tartom, hogy nincs hivatalos nyilvántartása a Magyar Sakkszövetségnek arról, kik is rendelkeznek magyar mesteri címmel.

Milyen nagy sakkozót ismertél, ismersz személyesen?

Szerencsére nagyon hosszú a lista. Személyesen ismer(t)em Szmiszlovot. Szpasszkijt, Karpovot, Kaszparovot, Korcsnojt és Polugajevszkijt. No és persze Fischert.

Fischert?

Köztudott, hogy Fischer a 90-es évek közepén itt élt Budapesten. Egyik alkalommal Mészáros Attila barátom (a Sakkszövetség jelenlegi főtitkára) hívott, hogy tolmácsolnom kellene, és a vendég nem volt más, mint Fischer.

Volt-e valami sztorid vele kapcsolatban?

Nem igazán. Egyszer találkoztunk. Két mozzanatra azért felfigyeltem. Az egyik, hogy Bobby – biztosan fáradt lehetett – néha egy-egy másodpercre elaludt. Aztán meg elég jó evő volt, tényleg mindent felfalt, amit csak tudott. Egyszer nem voltam résen, leszedte a szendvicsemről a párizsit, és jóízűen megette…

És a magyar sakkozók?

Portisch Lajosnak kellett segítenem még annak idején az angol nyelv területén. Flórián Tibor kért meg erre a megtisztelő feladatra, szívesen vállaltam. Hát, ha én most olyan jól sakkoznék, mint amennyire kitűnően beszél (azóta) Portisch Lajos angolul, nagymester lennék. Nagyon kedveltem Bilek István nagymestert is, illetve Adorján Andrást, Pintér Józsefet. Sőt, még megvan az e-mail, amit még idén írt Sax Gyula a közelgő születésnapomra. Néha-néha szoktunk találkozni Budinszky Andrásékkal is.

Milyen stílusú sakkozó vagy? Milyen megnyitásokat szeretsz játszani?

Hogy is írta Kapu Jenő mester a Magyar Sakkélet 1974/6. számában? „Stein Eduárd egyenletes játékkal végig az élmezőnyben haladt. Ezt a versenytáblázatból sokáig nem lehetett kiolvasni, mivel játszmáinak legnagyobb részét hosszú függőzés után fejezte be. Nagyszerű küzdő, a versenyzést elejétől a végéig nagyon komolyan veszi.” Valahogy sosem szerettem a túlságosan hosszú megnyitás-elméleti változatokat. Még fiatalabb sakkozó koromban ráébredtem, hogy a spanyol megnyitásban sok változat (például a Marshall-támadásban) olykor egészen a 40. lépésig ki van elemezve. Na, ez nekem nem kell, döntöttem el, és elkezdtem világossal a Réti-megnyitást játszani. Sötéttel meg a Pirc-védelmet, illetve a modern védelmet játszom szívesen. Úgy gondolom, hogy a sakkot érteni kell és nem biflázni.

Sok-sok éve sakkozol már, Eduárd, milyen klubokban versenyeztél?

Játszottam a Tűzoltó Dózsa csapatában, a Volánban, a Bp. spartacusban és a Nagykanizsában is. Nagy eredménynek tartom, hogy kétszeres magyar bajnok vagyok – csapatban, és mindkétszer a Bp. Spartacus színeiben. Még régebbi emlék, amikor Dr. Vajda Árpád mellett játszhattam a Tűzoltó Dózsa csapatában.

Csak felsorolás szintjén, hány idegen nyelvet beszélsz?

Magyarul, angolul és oroszul, ez logikusan következik az élettörténetemből. Emellett németül, amit 1942-ben kezdtem el. És hát még az Egyesült Államokban tanultam egy nagyon kicsit olaszul is. Javaslom a fiataloknak, ha tehetik, minél több idegen nyelvet sajátítsanak el!

És hogy állsz a számítógéppel? Szoktál internetezni, sakkozni a számítógépen?

Mi az hogy!? Amikor indult a ChessBase, valamikor a 90-es évek elején 1600 márkáért vettem meg a jogtiszta programot. Úgy tudom, persze lehet, hogy tévedek, hogy Magyarországon rajtam kívül egyedül Verőci Zsuzsa volt még, aki ténylegesen fizetett, és ő is jogtiszta sakkanyagokat használt. Ma már – 2014-ben – más a helyzet, jobbára én is csak letöltök. Az e-maileket, a híreket naponta nézem.

Feltűnően jó szellemi és fizikai állapotban vagy. Mi a titkod?

Mindig is szerettem sportolni. Régebben szívesen jártam a Rudas fürdőbe, úgy tudom, Fischer is megfordult ott. És mindennap tornászom, mindennap megcsinálok 32 guggolást. Úgy vélem – bár nem vagyok orvos –, hogy a lábak jó állapota nagyon fontos időskorban. No és persze sokat köszönhetek a feleségemnek is, akivel 54 éve vagyunk házasok. Azért a sakkozással való „házasságom régebbi”, csaknem 80 éve(!) sakkozom. A játéknak is sokat köszönhetek. Amikor háború volt, vagy betegeskedtem, a sakkozás mindig lelki erőt adott, mindig valamiféle menedék volt.

Mit tehettél volna másképp annak érdekében, hogy – noha szép eredményeket értél el – még erősebb sakkozó légy?

Nem voltam, nem lehettem soha profi sakkozó. Játszani mindig is nagyon szerettem, ám reggel 8 és 16 között tanítottam (a Belügyminisztériumban), délután és este lementem az orosz klubba filmszöveget fordítani. Csak akkor maradt több időm a sakkozásra, amikor nyugdíjba mentem. Mindig tanárként dolgoztam, és hát egy jó tanárt nem igazán lehet helyettesíteni…

Megkerülhetetlen kérdés. Mi a véleményed a Polgár lányok sikereiről? Ismered őket személyesen?

Persze. Melyik sakkozó ne ismerné őket Magyarországon? Emlékszem, volt olyan alkalom, amikor meglátogattam a családot. Zsuzsa és Zsófi, ha jól emlékszem, az asztal alatt ültek, és közben vakon sakkoztak. Én meg Judittal a sakktáblán sakkoztam, snelleztünk. Mindig úgy éreztem, mintha egy fiú játszana ellenem, annyira erőseket lépett. Úgy gondolom, hogy a nagy sikereknek komoly alapjuk volt. Nyilván örökletes dolgok, jó alapképességek, illetve az édesapa nevelése. Laci minden sakkozót – jó értelemben mondom – „kizsákmányolt”, úgy, hogy a lányok minél többet tanulhassanak.

Milyen terveid vannak, Eduárd?

Idén voltam 85 éves, az már azért kor. Úgy tervezem, hogy hamarosan készítek egy albumot az életemről, és minden egyes évszámhoz egy képet társitok. 85 kép. A sakk-könyvtáramat is rendezgetem, gondolkodom rajta, hogy eladjam, de csakis egyben, nem darabonként.

MS 2014 augusztus

Read previous post:
Közeledik: Rapport Richárddal, Almási Zoltánnal, Lékó Péterrel és Demeter Dorinával – Chess.com Isle of Man Open – Masters 2018-10-20 – 28

Chess In Greece ECCC2018 Round 1-2 REPORT

  [Event "34th European Club Cup 2018"] [Site "Halkidiki"] [Date "2018.10.12"] [Round "1"] [White "Mamedyarov, Shakhriyar"] [Black "Sammalvuo, Tapani"] [Result...

2018 Shanghai Cooperation Organization Chess Open

 

BIOSAKK:Kállai Gábor sakknagymester lehetne a sakk leégési sakk miniszter, mondják a sakkozók.

Kinyírta a magyar sakkot az állami pénzeső, az egyik sakkozó szerint ők egy fillért nem láttak belőle

Close