Mint ha nem csak a magyar sakkozás lenne csak lejtmenentben, hanem kissé hiányos a sakk tájékoztatás is

Az a vicc jut mindenek előtt eszembe, amikor a bíró kérdezi váló peres tárgyaláson a házastársakat a bíróságon.
Ki is csalta meg először a másikat.Mire mindkét fél állítja, hogy a másik.

Van némi aktualitása a sztorinak, hiszen a Családbarát Ország kampányok keretében, Polgár Szandival énekel. A FIDE nemzetkőzi sakksz. jellmondata szerint egy család vagyunk,Polgár Judit szerint meg a sakk összeköt.
Ezek mind olyan szánalmas szlogenek, hogy mára már nem összeköt , hanem elválasztja az embereket a sakkban.
Hiszen a mai sakkban csak a pénz számít s csak ezzel lehet valamire vinni a sakkban. Nem a Polgar sakk évek vannak már, hiszen brutálisan erősebb lett a sakk, hisz mindenki tudja,az élspotba a pénz nem hatrány.A sakk meg ugye, nem épp a görbelábak sportja, ahol milliók-milliárdosak a fizuk.

 

Bocsánat,visszavonultan reklámozza a magyar sakkot, de inkább a szokásos saját egóját.Mit ne mondjak,Polgárnál ellenszenvesebb, magamutogatós magyar sportolót még nem láttam.Pedig páran, mint ha többre vitték volna a magyar sportban. Avagy, ki vigye a balhét. Mert ugye kis hazánkban a magyar sakkban Polgár neve szent, mint az Indiai szent tehén. Igen rég járja már a magyar sakk az igazságkerülést, a tabuk
meg ugye Zöld utat nem kapnak.Nem szarunk oda, ahonnan több évig enni kaptak egyesek! Meg ugye a szennyest nem teregetik ki. Dehát mi sem jellemzőbb sokakra, hogy ha kiborulna a nagy magyar sakk-bili, akkor igen sokan kakásak lennének. Még bizony sakkozók is.

Hogy a lentebb olvasható teljes interjúban teljes választ kaptak e a sakkozók a jelenlegi magyar sakk teljes és
átlátható gondjaira, azt én a sakkozókra bíznám. És nyilvánvaló, hogy megoszlanak a vélemények ebben a sakk
kérdésben is, ahogyan sok másban is az országban. De nem lehet nem észrevenni azt,hogy akár a kérdezők, de maguk a válaszadók is sokszor a sakk szakmai dolgokban is, mondjuk csak így, érdekesen beszélnek. Ennek számtalan oka
van. Mint mondjuk a párt hova tartozás vagy sakk tények hiányzó ismerete, feledékenység. Ezer más… Olykor érdekek,vélt valós sérelmek, ezer más.

De azt el kell ismerni, hogy egyes sakkozók is összezárnak,ha a saját érdek kell, s nem a sakk kozös ügye.

Már annyian kiálltak mondjuk a hazai női és ifi sakkért.
Jah, bocs pénz osztáskor. Vagy , ha a szponzort madárnak kellett nézni !

Természetesn én nem rónám föl az elhangzott interjúban sem a kérdezőnek, de a válaszadóknak sem ezeket.
Még csak nem is állitok ilyet. Így inkább érdekesen hiányosnak tekintem ezt a cikket.Igaz, egy cikkben a magyar sakk összes gondjait érintő dolgokról lehetetlen lenne mindent leírni. Vissza lehetne menni az időben is, hogy mondjuk régen milyen volt a magyar sakk, de minek.A sakkozók tudják és persze a sakk is nagyot változott a sakk compuerek korában. Műr csak Polgár él álomvilágban a jól felfogott üzletei sakkpalota érdekeivel.2012 óta van a sakkpalota, amire szinte mindent föltettek.És ugye az ifi sakk, de ezt hadjuk. Szánalmas és pénztelen is már sajnos,ahogy a teljes magyar sakk. Már csak szponzi kéne.

Arról se szől a fáma cikkben, hogy Rapport kitaníttatása valami 50M volt, elismerve a páratlan tehetségét persze.
HÁNYAN FEJTÉK MEG A CSALÁDOT A KIVÁLÓ OKTATÁSSAL.Vagy hányan fejik ma, a 10-100 ezerig forintig terjedő órabérek, kit hogy lehet fejni feketén.
Most akkor oda elnöki jelenlét kell ? A AKKOKTATÁS ÉS A NET LÁTHATALAN OLDALÁRA.

Számomra ez a cikk semmit nem mond, hiszen ezeket már mindenki tudja sakk berkekben! Viszont ahogy írtam korábban,
ez a cikk hiányos. És be is bizonyítom, bár tudom, a kutyát nem érdekli. De azt is tudom, hogy az illetékesek olvassák az írásaimat.Nem szoktam nyalni senkinek sem.
QWa kőnnyü dolgom van, mert nem tartozom sehova ! Se párthoz, se sakk érdekekhez ! Távol áll tőlem, hogy a Seszták Miklöst védelmezzem, hisz életembe nem is láttam személyesen, de még az unoka testVérét
sem. Talán portálunk volt az egyetlen sakk portál,amelyik olykor megdicserte, akarom mondani kemény kritival illette as sakk teljes vezetest,de volt, hogy sakkozókat sem dícsértünk.

Szóval erősen hiányoltam az állitólag visszavonult Polgár Juditot, ahogy a cikkben is írták. Idézet: Polgár Judit már évekkel ezelőtt visszavonult. Ez a kamu, de mi a valóság.
Hol marad a személyes felellőssége esélynagykovetként vagy Fide tiszteletbeli elnökként.
Egye fene azt, hogy Polgár viszavonulásakor azt nyilatkozta. Idézet,végre jut idő a családomra. Persze Polgár nem vonult vissza teljesen, csak finoman mondom.Hátrébb lépett a magyar sakkban és mint ismert, a sakkpalota bizniszt nyomja ezerrel, ami már a kínai picon is
teret hódított. Kina, mint tudjuk kis ország, így vélhetően a sakkbizniszből csak tengődni lehet. Ki tudja hány száz
millióval, de egye fene. Az is ismert, hogy Polgár esélynagykövet és immár Fide tiszteletbeli elnők. Szinte kizárt, hogy ilyen titulusokkal, de egyébként is kizárhatjuk, hogy Polgár nem látja a magyar sakk gondjait.
Nem látta,látja, hisz nem is akarja. Ennyit a magyar sakk lassan már csak szenté nem avatott nagyasszonyáról. Vagy a
sakk népszerusitésért,ami rendre a saját egóját, de nem a magyar verseny sakkot vagy ezer más baját vitte volna előre.

A mi sakkozóink ártalan bárányok, de még a MSSZ is !
Ne már !

És ahogy írja a cikk,az Elnök csak papíron van.
Hogy hányan voltak még csak papíron a magyar sakkban, azt se tudtuk meg.Amikor fölvették a pénzeket, az állítólag nagyon szuper oktatásért, a szponzorokat idióátának nézésért is.Az meg mint ha nem az Elnök lett volna.Irja a cikk, hogy pl az Elnöknek fogalma sincs, mi fán terema XX. kategóriás verseny. Ez körülbelül ahhoz hasonlatos, ha
valaki úgy vezetné az ELTE Matematikai Intézetét, hogy még sohasem hallott a mértani sorokról.

Micsoda pazar hasonlat, miközben legalább ennyi gőze se lenne a sakkhoz sokaknak, maguknak a MSSZ ben sem.
Vagy sztár GM ek nézték végig a sakk fetrengését.
Vagy egyesk alibi sakkot toltak.
Milyen érdekes, hogy mondjuk tele kasszával sem tudták virágoztatni a sakkot, hiszen mint a cikk
írja:két egymást követő évben háromszázmillió forintos állami támogatást élvezett. Igaz, hogy ennél jőval többet kapott összesen a sakk, de a cikk csak ennyit említ ! Már mint sakk szakmailag nem tudták virágoztatni a sakkot,
hiszen itt nem 1-2 évről beszélunk. Milyen érdekes, hogy a magyar sakk csak az egyszemélyes felellősséget ismeri csak, noha egyáltalán nem védem a Sesztákot. De hát ki ne tudná, hogy egyes sakk okosok,sakkozók is, a világ bármylyik szponzorát megvezetnék ! És persze meg is vezették rendesen.Milyen érdekes, hogy miközben dőlt a lé,
akkor is voltak gondok. Csak ugye akkor a pénzmámor nem kényszerítette ki, az egyébként komoly sakk szakmai gondokat. Kedves egynéhány okos sakkozó. Csak ismételni tudom és kihangsúlyozni, hogy semmiképp nem védem a MSSZ elnokét. Sem
a mostanit, sem a régit. De mint ha a közös felellősség hiányozna. Állam bácsi tolta a zsetont és cserébe memigen hinném, hogy nagyon komoly elvárosokat kellett volna teljesíteni. Kivéve talán az olimpiák, amire adnak plussz pénzt a sakknak, ha jön egy arany. Nyer a politika és sakk is.

Ez sajos akkor se lett volna igaz,ha ominózus Polgár Bakui bukta helyett arany lett volna. Hiszen a magyar sakk már akkor is csak a sakk rutinból élt, mondjuk így,díszesen parádézott Polgáral. Miközben egyébként egyszemélyes felelőst keresnek,mert magyar szokás szerint is csak egy ember lehet a hibás.. Én az olvasókra bízom, hogy a sakkba befolyt tobb mint 1 milliárd forintal Sesztékék ultek e sakk asztaltakhoz. Vagy netán azok az edzök, akik nem kis penzeket vettek föl. Vajon, a szakma legjobbjai voltak e. Mennyi, mennyi kérdés. Mikózben a ki vigye a balhét ls mondjuk egy Elnök csere megoldaná e magyar sakk gondjait, én abban egyáltalán nem a lennék biztos. No ha tény, a sakknak meg kell változnia személyek tekintetében is. Beteg már ez a sakk rendszer, ahol a régi szokások akár
szakmai szinten, de emberileg sem tudott megujulni. Csókos, szégyenteljes embereket, csödtömeget,szponzorokat madárnak néző embereket látok.Mert bárki lett volna, ugyanez lett volna. Számtalan olyan jelen látszott az, hogy amikor volt pénz, akkor se volt jobb a sakk.Minőségben tele zsebben nem, noha lehetősegekben nem volt hiany. Mindenképp azt gondolom, hogy a magyar sakk csak akkor lessz képes megujulni, ha ledönti a tabukat.Ahol nem kell birka mődra Polgár után menni,ahol kimondható az igaz. És nem UFO tudománynanak, isteneknek kell tekinteni a nagyságos nagymester urakat, mer t GM el kezdődik a nevük. Vagy nem kell a MSSZ egyes tagjait sem méltóságos uramként
alkalmazkodva a sakkozóknak, szüleiknek térdre ereszkedni.

Na csókosok,most gondolozzatok el, hogy kinek fogtok nyalni. Mint ha lekakilták volna egyesek azt az asztalt, ahonnan enni kaptak. Az,hogy a magyar sakk Elnök választáskor a megoldást akkor abban látta, hogy előbb poziciót ad, adott valakinek, azután várják, hogy majd az elnöki székben megoldódik a sakk gondja, az téved. El kell ismerni, hogy Seszták hozott pénzt a sakkba.Tévedni fog ezután is a MSSZ , ha azt hiszi, hogy mondjuk egy politikai szereplő, aki pénzel érkezik az megoldja a sakk gondját.Ha az a politikus sakk nagymester lenne,akkor sem lenne képes rá. Nem véletlenül említettem a közös felellősséget. Vajon, hány világsztár focistát mondjak, akik belebuktak mint elnökök, szövetségi kapitányok. Pedig közismert, hogy ott aztán a foci világában nem gond a zseton ! Az is nyilvánvalónak látszik, hogy állami help nélkül ma már mem tud megállni a sakk a saját lábán komolyan.
Nem egyszerü feladat manapság olyan szponzort találni, aki a sakkba betolna évi , mondjuk 300 millát.

A leginkább a legundorítóbb ebben az egészben az, hogy
a magyar sakkban nincs közös felellősség.Még azokban sem volt, akik tehettek volna érte. Helyette a pénz elvette az eszüket és mindenki a saját önző utját járta, járja, ahogy Polgár Judit.Pedig ezer előjele volt már évek óta a szakmaiatlan munkáknak.Szánalmas.pitiáner emberek..

De ami mégnehezebb lessz, az az, hogyan nyeri vissza a sportág a hitelét.Amit közösen csesztek el.
És bizon itt egyes sakkozók se vétlenek

Ezt a sakkot több vérszívó pusztítja.Ez régen is igy volt.
Kissé helyre igazítanám azt, hogy a cikkben irják. Miszerint
régen micsoda pezsgő élet volt a székházban. Hát persze.
Már ha be is jártak egyes sakk vezérek a sakk székházba dolgozni !
Egyes sumák nagymesterk kiszolgálói. Akik báróknak hiszik magukat a gm titulussal..

Már rég olyan emberek kellenének, akik készek és képesek meghallgatni az ellenvéleményen lévőket és figyelembe venni az építőjellegű kritikákat. Olyanok, akik áttekinthető támogatási és javadalmazási rendszert teremtenek, olyanok akik kiterített kártyákkal a nagy nyilvánosság előtt teszik a dolgukat. Véget kell(ene) vetni ennek a hazug, sunyi
sakknak.És ebben a történetben ahogy írtam,a sakkozók se vétlenek ! Tisztelet a kevés kivételeknek

 

De ami mégnehezebb lessz, az az, hogyan nyeri vissza a sportág a hitelét.Amit közösen csesztek el.
És bizony itt egyes sakkozók se vétlenek

Hogy egyébkent nem a magyar gyerekek a tehetségtelenek, hanam a sakk tanió bácsik vérszivó piocák és persze akadnak

alkalmatlanok is,az tény.Anyátokat nézzétek madárnak !

Talán zárásként anyit, hogy a cikkíró Sakkbéli ismeretei nem  hogy hiányosak, de nem is ért a sakkhoz.
Joggal vagy sem,de a legtöbb sakkozó röhögött ezen a firkálmányon.Érdekes címet választott, miszerint a sakk nem tud megujulni. Ez vajon a magyar sakk szellem lenézése lenne ?Netán tény ? Netán, más sportok mennyire is tudtak megujulni sok sok milliárdokból ? Vagy a sakk a magyar sportokban egyesek mostoha gyereke ?
Viszlát,

 

BY HUNON


Régi játék, amely nálunk nem tud megújulni

Falk Miksa utca. A régiségkereskedők és galériák negyede. Ma már. Két évtizede, hát még a szocializmusban, akkor használatos nevén – Néphadsereg utca – elsősorban arról volt híres, hogy itt, a 10-es szám alatt székel a Magyar Sakkszövetség. Némi – no nem a szocializmus iránti – nosztalgiával azt mondhatnánk, akkoriban a sakk a magyar szellemi élet része volt, legjelesebb képviselői – az élen a Nemzet sportolójával, Portisch Lajossal – országos ismertségnek örvendtek.

A régi, vaskos bon mot-t megfogadva – a mosónők korán halnak, a sakkozók későn kelnek – délben csöngetek a tekintélyt parancsoló kovácsoltvas kapu előtt. Szerencsére a szövetség dolgaiban járatos ismerősöm felkészített arra, hogy ha senki sem szólna bele a kaputelefonba, akkor próbálkozzam az ugyanitt működő Sakkvilág magazin szerkesztőségével. Ott fogadják is a hívást. Beengednek, felsietek a szintén letűnt időket idéző csigalépcsőn a második emeletre, ahol két középidős úr fogad.

Györkös Lajos versenyiroda-vezető és Orsó Miklós FIDE-referens. Hellyel és kávéval kínálnak, majd elkezdünk beszélgetni a szövetség, tágabban a magyar sakkozás helyzetéről. Talán érdemes azzal kezdeni, hogy momentán ők ketten alkotják a sakkszövetség állandó állományát, a többiek vagy lemondtak, vagy fizetés híján egyszerűen nem látják el a feladatukat. Elnök is inkább csak papíron van; Seszták Tamás talán maga sem tudja, mit remél a sakkozóktól, de ami ennél nagyobb gond, a javukat nem tudja szolgálni.

Az elnök úr vezetékneve nem véletlenül cseng ismerősen, ugyanis Seszták Miklós korábbi nemzeti fejlesztési miniszter unokatestvére. Előtte az ismert politikus volt a szervezet első embere, de aztán többirányú vállalásai miatt ez a tisztség összeférhetetlen volt másikakkal, vagy talán ráunt a hatvannégy mezős játékra, mindenesetre lemondott, helyesebben „gebinbe” adta a szövetséget az unokatesónak. Hiba volt. A sakkozók felől nézve mindenképpen.

A szövetség Seszták Miklós idején – legalábbis anyagi értelemben – virágzott, két egymást követő évben háromszázmillió forintos állami támogatást élvezett. Amivel kiáltó ellentétben áll a jelen, a durván tízmilliós állami juttatás. Seszták Tamás ráadásul még csak nem is rajong a sakkért; olyannyira tájékozatlan a játék felől, hogy – miként néhány éve egy kérdésre adott válaszából kiderült – fogalma sincs, mi fán terem a XX. kategóriás verseny. Ez körülbelül ahhoz hasonlatos, ha valaki úgy vezetné az ELTE Matematikai Intézetét, hogy még sohasem hallott a mértani sorokról.

Györkös Lajos és Orsó Miklós kissé szégyenkezve mondja, hogy a garantált bérminimumnak megfelelő a javadalmazásuk, de persze nem ezért viszik a szövetség ügyeit, hanem a sakkozás iránti tiszteletből. Mindketten nemzetközi mesterek, régi idők nagy tanúi, természetesen fáj nekik a sportág sanyarú sora. Ne is Portischékat emlegessük, csupán abból induljunk ki, hogy férfiválogatottunk – a legerősebb összeállításban – négy és fél éve, 2014-ben még ezüstérmes volt a sakkolimpián a norvégiai Tromsőben, tavaly – a legmagasabban jegyzett játékosunk, Rapport Richárd nélkül – csupán tizennyolcadik. Amióta a sakkot a világ szinte minden pontján magas szinten művelik, természetesen nem lehet elvárás a mindenkori éremszerzés. Sokkal nagyobb gond, hogy a közeljövőben nincs mitől, helyesebben kitől javulást remélni. Lékó Péter kezd felhagyni a versenysakkal, Almási Zoltánnak talán éppen a tavalyi volt a búcsúfellépése, Polgár Judit már évekkel ezelőtt visszavonult.

Amikor az utánpótlás felől érdeklődöm, Orsó Miklós Gledura Benjámint említi, aki azonban már húszéves, s 2629-es Élő-pontszámmal nem fér be az első százba a világranglistán. Van-e üstökös tehetség a fiatalok között? – erősködöm, amire ingatják a fejüket. Pedig egyöntetűen azt állítják, a magyar sakkozás vérkeringése még mindig erős. Durván negyvenezer sakkozót tartanak nyilván, közülük ötezren váltják ki a versenyengedélyt, lényegében az egész országot lefedve, több osztályban működik a csapatbajnokság, tehát ha felbukkanna egy zseni, azt éppenséggel felszínre hozhatná a rendszer.

„Ma már a tizenkét éves nagymester sem ritka nemzetközi szinten. Ezzel nem tudunk versenyezni. Nálunk mindenekelőtt a menedzselés hiányzik” – jegyzi meg Györkös Lajos. Az olyan szülő pedig, mint Rapport Tamás, ritka, mint a fehér holló. Egy tévéinterjúban évekkel ezelőtt elárulta, a rengeteg energia és idő mellett a családnak durván ötvenmillió forintjába került, hogy a fiából, Richárdból 2700-as, tehát a szűk elitbe tartozó sakkozó legyen. De a pénz hiányánál is talán nagyobb gond, hogy a sakk nálunk elvesztette a renoméját, amely még Lékót és Rapportot, s persze a családjaikat is hajtotta: érdemes szinte mindent feltenni a sakkra.

A sakkozás valahol egy ország szellemi potenciáljának az indikátora; nem véletlenül vált anno a Szovjetunióban hatalmi tényezővé, miként manapság nem csupán az Egyesült Államok, hanem a két feltörekvő hatalom, Kína és India is felkarolja a sportágat – immár mindkettő büszkélkedhet világbajnokkal.

A magyar sakkszövetség elnöke viszont azt sem tudja, mi az a XX-as kategóriájú verseny – hát hogyan rendezhetne olyat?

Régen pezsgő élet jellemezte a szövetség székházát, az egyik teremben verseny zajlott, a másikban snelleztek, a harmadikban adomáztak. Minderre csak a kulisszák emlékeztetnek. Kifelé az előszobában megbotlom egy régi, ott felejtett, huszár kivágású díszletben. Old game, new generation – hirdeti rajta a felirat. Nálunk nem tud megújulni a régi játék. Mintha leírták volna a sakkot. Pedig nélküle szegényebb a világunk.

magyarnemzet.hu