Portisch Lajos: a sakk már nem annyira fontos az életemben

Portisch Lajos: a sakk már nem annyira fontos az életemben

 

A nyolcvanas évek végén jártam ebben a stadionban utoljára, amikor a súlyemelőknek ajándékoztam a súlyzókészletemet. – kezdte Portisch Lajos, Nemzet Sportolója, kétszeres sakkolimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok, amikor megérkezett az Új Hidegkuti Nándor Stadionba, hogy átadja az  „MTK130” jubileumi villámtorna helyezettjeinek a díjat.

 

– Súlyemelő is volt?

– Nem, csak olyan 50 kiló körüli súlyokat emeltem, hogy, karban tudjam tartani magam – folytatta, majd elismerően szólt a létesítményről, mely elsőre elnyerte a tetszését.

– Mivel telnek a napjai? – érdeklődtünk a 81. évében járó nemzetközi nagymestertől, aki a legtöbb sakkolimpián játszott a válogatott csapatban (20), a legtöbb olimpiai játszmája van (260) és az ötkarikás játékokon a legtöbb pontot szerezte (176.5).

– A következő koncertemre készülök. Rendszeresen énekelek, és ezt már az a taxis is tudta, aki idehozott a stadionba. A sakk már nem annyira fontos az életemben, otthon összeborogattam a bábukat a táblán, bár néhány hete, amikor szimultánra hívtak Kolozsvárra, újra fel kellett állítanom őket. A biztonság kedvéért megnéztem néhány régi győztes játszmámat.

– Kinek a művei szerepelnek a repertoárján?

– Október 1-jén, a VIII. kerületi művelődési házban lépek fel, az francia áriaest lesz, majd, azon a környéken ahol lakom, adok német dalestet.

– Az „MTK130” villámtornán induló gyerekeknek még mindig ön a példaképe.

– Jó érzés, de talán érthető is, hiszen ebben az egyesületben 30 éven keresztül sakkoztam. Remélem ők is sikeres emberek lesznek, és nemcsak azon a 64 mezőn, hanem az életben is.