Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc

Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc

Százhuszonöt éve, 1893. június 15-én halt meg Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője, a Himnusz megzenésítője. A jubileum alkalmából Erkel-emlékévet tartanak. 

1810. november 7-én született Gyulán, német eredetű zenészcsaládban. Gimnáziumi és zenei tanulmányait Nagyváradon, majd Pozsonyban végezte, ahol egész életére meghatározó élményt jelentett számára Bihari János verbunkos zenéje és a városban fellépő Liszt Ferenc virtuóz zongorajátéka. Tizennyolc évesen került Kolozsvárra zenetanárnak, ahol zongoraművészként és zeneszerzőként is ismert lett, szerzeményeibe a polihisztor Brassai Sámuel bíztatására emelt be magyaros motívumokat. Pesten 1834-ben mutatkozott be, egy évvel később véglegesen itt telepedett le, de szülővárosába, főként nyaranta, gyakran visszatért.

1835-ben a Budai Magyar Színjátszó Társulathoz szerződött karmesternek, innen a Pesti Magyar Színházhoz hívták, ahol 1838 januárjában vezényelt először. Két év múlva itt mutatták be első operáját, a Bátori Máriát; ennek színlapján nevezték először Nemzeti Színháznak az intézményt. A Bátori Mária zenetörténeti jelentőségét az adja, hogy magyar mű volt, magyar nyelven, magyar énekesekkel, 2002-ben ez a mű nyitotta meg az Erkel-operák kritikai kiadásának sorát. A szövegkönyvet Dugonics András színműve alapján Egressy Béni írta, az ősbemutatón István herceget a zeneszerző öccse, Erkel József alakította. A témát Erkel, miként a későbbiekben is, a magyar történelemből merítette, de feldolgozása már ekkor sem felelt meg a hivatalosságnak. Pályafutása alkonyán Podmaniczky Frigyes báró, az Operaház intendánsa szemére is vetette az idős mesternek: “Annyi dalműve közül egy sem volt, amelyet valamely ünnepélyes alkalommal elő lehetett volna adni. Király- vagy királynégyilkolás, az aristocratia elleni zendülés, nemzetiségi harcok s torzsalkodás nélkül nem lehetett egyetlen librettója sem.”

Erkel 1843-ban nem indulhatott a Szózat megzenésítésére kiírt pályázaton, mert a zsűri tagja volt, de Egressy Béni győztes kompozícióját ő hangszerelte zenekarra. A következő évben viszont megnyerte a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot, nemzeti imánkat azóta az ő zenéjével énekeljük. Ugyancsak 1844-ben született – Egressy szövegkönyvére – első jelentős operája, egyben az első magyar nemzeti opera, a Hunyadi László, 1848. március 15-én este a zenedráma Meghalt a cselszövő című kórusát énekelték a Nemzeti Színházban.

A szabadságharc leverése utáni időszak a személyes csapások miatt is élete legnehezebb időszakának bizonyult: elvesztette édesapját, lányát és öccsét, házassága felbomlott, komorrá és rideggé vált. Erkel, aki kiváló sakkozó is volt, ezekben az években a pesti sakk-kör és a Filharmóniai Társaság életre hívásán fáradozott. Az elsőt nem engedték a Bach-huszárok, de a zenei társulat 1853-ban megkezdhette működését, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (BFTZ) volt az első magyar hivatásos szimfonikus együttes.

Az önkényuralom enyhültével, 1861-ben került színre a Katona József drámája alapján, Egressy Béni szövegkönyvére készült Bánk bán, melynek zenéjét a legenda szerint a gyulai Almásy-kastély parkjában, egy öreg fa alatt szerezte. Legnagyobb történelmi operánk bemutatója hatalmas sikert aratott, egyben a zsarnokság elleni tiltakozássá vált, Bánk Hazám, hazám című áriája önálló életre kelt. Erkel későbbi operái, a Sarolta, a Dózsa György, a Brankovics György, a Névtelen hősök már nem tettek szert ilyen népszerűségre. A komponista hetvenöt éves volt, amikor az újonnan felépült Operaházban bemutatták kilencedik operáját, az István királyt. Az intézmény megnyitására rendelt, de csak a következő évben bemutatott művet 1885-ben tizenháromszor játszották, de – hatalmas költségigénye miatt – eredeti formájában csak Erkel születésének bicentenáriumán, 2010-ben Komáromban szólaltatták meg újra. Az opera 2013-ban államalapító szent királyunk halálának 975. és szentté avatásának 930. évfordulóján a margitszigeti szabadtéri színpadon kelt ismét életre, helyreállított változata 2014-ben jelent meg CD-n. Utolsó operáját Jókai Mór nyomán Kemény Simonról kezdte írni, de már nem jutott a munka végére.

Erkel kiváló karmester is volt: az Operaház ünnepélyes megnyitásán 1884-ben ő vezényelte a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását. Ő dirigálta nálunk először Beethoven kilencedik és Schumann első szimfóniáját, az operák közül Beethoven Fidelióját és Wagner Tannhäuserét. Ő emelte be a magyar operába a verbunkost, a csárdást és a népies műdalt, operáinak több áriája “népdallá” lett. Erkel használt először cimbalmot operazenekarban, a Bánk bán bemutatóján a szólamot tizenöt éves Sándor fia játszotta, mert a zenekar tagjai közül senki sem értett a hangszerhez.

A zeneszerzőt 1865-ben “az országos daláregylet örökös főkarmesterévé” választották. Az 1875-ben megnyílt Zeneakadémia első igazgatójaként kilenc tárgyat oktatott, olykor Liszt Ferencet helyettesítve. Karmesteri működésének ötvenedik évfordulóját fényes külsőségek közepette ülték meg, utoljára nyolcvanadik születésnapján lépett színpadra, Mozart d-moll zongoraversenyét játszotta. 1888-ban Gyula díszpolgára lett.

Erkel Ferenc 1893. június 15-én halt meg Budapesten. Gyulán 2011-ben adták át felújított szülő- és emlékházát, a város több intézménye is nevét őrzi, s 1921 óta rendszeresen megrendezik az Erkel Ferenc Emlékversenyt. A nevét viselő budapesti Erkel Színház a hatéves felújítást követően 2013-ban Erkel születésnapján nyílt meg hivatalosan, és az ő nevét viseli az egyik legrangosabb magyar zenei díj.

Erkel Ferenc a kortársak és az utókor szakmai megítélése szerint is kiváló sakkjátékos volt. Az 1850-es évek közepétől – Szén Józseffel, a legjelentősebb korabeli mesterrel – a korabeli sakkélet vezető személyisége volt, annak ellenére, hogy 1859-ben már visszavonult az aktív játéktól. Ezt követően a pesti és budai sakkéletet szervezte. Erkelnek, mint sakkozónak éppen abban rejlik nagysága, hogy népszerűsítette ezt a játékot és új tehetségeket fedezett fel. Azt nem tudjuk, hogy kitől tanult meg sakkozni. Viszont 1836-ban, amikor másodkarmester lett a Pesti Városi Német Színházban, egyúttal a híres Wurm kávéháznak is törzsvendége lett. Itt játszott – többek között – Szén József is.

Sakk-kör megalakításának egyik befolyásos pártfogója gróf Széchenyi Ödön, Széchenyi István kisebbik fia volt. Ő adta be a folyamodványt és a hozzácsatolt 12 pontba foglalt alapszabály-tervezetet. A köralakítás engedélye 1864 júniusában érkezett meg. Az első, ideiglenes választmány Erkel Ferenc elnökletével ült össze 1864 októberében az Európa kávéházban. Megtárgyalták a kívánt alapszabály-módosítást, a Pesti Sakk-kör megnyitásának ünnepét pedig 1864. október 16-ára, vasárnap délután 4 órára tűzték ki. Az alakuló közgyűlést 1865. január 22-én, 32 tag jelenlétében tartották meg. Erkel Ferenc elnöki megnyitójában megemlékezett Szén Józsefről, mint az addigi legjelentősebb magyar sakkozóról, majd az ideiglenes titkár felolvasta a helytartótanácshoz felterjesztett alapszabályokat – a hatóság által kívánt módosításokkal kiegészítve. A Pesti Sakk-kör elnöke Széchenyi Ödön gróf lett, akit közfelkiáltással választottak meg. Erkel Ferencet 29 szavazattal alelnökké választották. Később ő lett a Pesti Sakk-kör elnöke. Ezt a tisztséget haláláig betöltötte.
Erkel Ferenc nevéhez nem fűződnek olyan látványos sikerek, mint azokéhoz, akik páros mérkőzéseken – a világ akkori legjobbjainak tekintett – franciákat is legyőzték, de Erkel is gyakran részt vett a Párizs elleni levelezési mérkőzésre javaslatot tevő bizottság tanácskozásain. Az emlékezetes 1846-os Pest–Párizs mérkőzés kapcsán derült ki – az elemzések során – Erkel sakktehetsége. A mérkőzés során dolgozták ki a magyar sakkozók az ún. magyar védelmet, amelyet később budapesti megnyitásnak nevezetek el. Erkel Ferenc kiváló játékerejére az is jellemző, hogy egy ízben még Szén Józsefet is sikerült legyőznie a '40-es években.
a szerk.

•••••

A nagy sakkozó (Erkel-anekdota)
Erkel Ferenc nagy sakkozó vala az Úr előtt. Nemes szenvedelme a napnak és éjnek minden órájában sarkallta. Még a Nemzeti Színház színfalai között is tartott sakktáblát, hogy minden szabad percét a hatvannégykockás művészetnek szentelhesse. Néha egy-egy Lohengrint csípett meg egy kis játékra; olykor meg magát az ördögöt, Számielt. És megvert mindenkit, mert sakkozónak is volt akkora, mint zenésznek.
A Hunyadi László egy előadása előtt körülnézett a mester a színpadon: kit keverhetne egy kis parázs sakkozásba? Hiszen van elég idő: alig jár még az óra fél hétre.
Nem volt ott senki más, csak egy kacagányos vitéz: Korcsek, a kórista. Nappal csizmadiamester; este énekes: tenor prím. Biz egy kicsit kapálatlan hang, de az nem baj, mert a kis szürke tüskés bajuszú Korcsek bácsi igen hasznavehető ember: jeles mimikus és apró cigányszerepek kitűnő játszója. Haj, de tudta fújni azt a keserves nagyidai nótát!
Erkel megcsípi a kacagányánál fogva.

– Jöjjön, Korcsek, játsszunk egyet hirtelenében.
Korcsek szó nélkül megy. Erkel a színfalak mögött leül a sakktábla mellé; Korcsek letelepszik vele szemben.

– No ne vesztegessük az időt! Kezdem én! – mondja Erkel, és szép spanyol gambit reményében kilép a két paraszttal.
Korcsek lekönyököl az asztalra, és le nem veszi a szemét a tábláról. De nem húz. A percek múlnak. Korcsek összeráncolja a szemöldökét, fütyörész, majd titkos értelmű szavakat mormog. De csak nem húz.

– Szent isten! – gondolja magában Erkel, micsoda hatalmas nagy sakkozó lehet ez, hogy már az első húzáson is így gondolkozik!
És örvendez a szíve mélyén. Mindazonáltal várja, hogy mozduljon már a félelmes ellenség. Korcsek azonban csak tovább mereszti a szemét és lógázza a lábát.
Végre az ügyelő csenget: mindjárt kezdeni kell az ouverture-t (nyitányt).

– No, de hát húzzon már, édes barátom! – szól Erkel türelmetlenül.

– Én? – álmélkodik Korcsek.

– Maga hát!

In: Magyar anekdotakincs. Gyűjtötte és magyarázta: Tóth Béla, Budapest, Gondolat, 1957., 477–478. o.

•••••

Gárdonyi Géza: Apróságok Erkel életéből, II. A szózat meg a himnusz. (Részlet)
Egy nyári esten nyitva volt a sakkör ablaka. (A Velencze-kávéház egy elfalazott része volt a kör szobája.) Az átellenes házban valaki zongorázott.
A körben már nem volt senki. A sakktáblák szanaszét hevertek az asztalokon. Az utolsó játék az enyim volt, s az én társam is elment. Erkel maradt ott, aki csak szemlélője volt a játékunknak.
Én még az ottmaradt sakkállásra bámultam (bizonyosra mondhatom,hogy én vesztettem) és így mind a ketten csöndesen ültünk. Aztán, hogy a zongora sűrűn trillázott s egy mesteri kéz futamai áradtak be hozzánk, felfigyeltem.

— Hallja elnök úr? — mondottam kifelé intve, csupán hogy mondjak valamit.
Az öreg úr a fejét szokása szerint lecsüggesztve ült s maga elé nézett. A szavamra megmozdult a kezefeje. Legyintett:
— Klamperozás.
Vártam, hogy fölkel és elmegyünk, de csak maradt.
Ült és hallgatott. A zongora verője is mintha meghallotta volna az öreg úr megjegyzését, elhallgatott.
Akkor hozzám fordul az öreg úr és szól az ő szokott álmodozó, dünnyögő hangján:

— Az ilyen kisasszonyok gyorskezüek. Megtanulják a futamokat, a trillákat, de meg nem értik. Gépek.
Megvető oldalpillantás. Én magamban hálálkodók az istennek, hogy az öreg úr sohase hall engem zongorázni. [...]

In: Erkel Ferenc emlékkönyv, szerk.: FABÓ Bertalan, Budapest, Pátria, 1910., 211. o.

További érdekességek Erkel Ferencről, mint kiváló sakkjátékosról.

Erkel sakkjátszmáiból

1872-ben látott napvilágot Gyulán a Márki István által jegyzett kötet, amely „száznál több, nagyrészben a sakkvilág legkitűnőbb mesterei között váltott mintajátszmával, számos feladvánnyal, 129 ábrával” az első eredeti magyar sakkmű a szerző szerint. A kötetben közölt játékleírások közül az alábbi képeken azoknak a játszmáknak a leírásai szerepelnek, amelyekben Erkel Ferenc, korának egyik legjobb sakkjátékosa is részt vett.

A Nagyszalontán kelt előszóban így fogalmaz Márki: „A sakkjáték erkölcsnemesítő befolyását a társadalomra – indokolni fölösleges. Tény, az, hogy az egyéni jellemre jótékony és emelő hatással bír, ellentétben az aljasb szenvedélyeket felkavaró szerencsejátékokkal, mert a sakkdeszkán nem az anyagi túlerő vagy a véletlen, hanem a szellemi, értelmi tulsuly vezet győzelemre. Ez előnyös, a tökélyesbülésre vágyó emberi elméhez illő tulajdonságánál fogva hivatva van arra s magasabb czélja abban rejlik, hogy minél szélesb mérvbeni elterjedése által a családok, sőt nemzetek anyagi és szellemi jóllétét csorbitó, gyakran végkép aláásó szerencsjátékokat első sorban ellensulyozzza, később pedig végkép legyőzze.”

Read previous post:
Peter Svidler Crushes Yu Yangyi in Rapid Part of Their Match in Shenzhen

Luohu Grand Master Rapid and Blitz Match 2018 (Shenzhen CHN) Mon 11th Jun 2018 - Fri 15th Jun 2018 -...

36th Balaton International Chess Festival

36th Balaton GM 2018, Balatonlelle 36th Balaton GM 2018, Balatonlelle PGN 36th Balaton IM 2018, Balatonlelle PGN 36th Balaton OPEN...

June 20 – 24 | Paris Grand Chess Tour | Paris, France

TEPLICE OPEN 2018 16. – 24. 6. 2018

Download Chessbase PGN [Event "Teplice Open 2018"] [Site "Teplice"] [Date "2018.06.16"] [Round "1"] [White "Demchenko, Anton"] [Black "Kusa, Jakub"] [Result...

2018 Grand Chess Tour to start in Leuven | hunonchess.com

LIVE VIDEO LIVE FROM Your Next Move GCT 2018- CT Rapid and Blitz YourNextMove 2018 (Leuven BEL) Tue 12th Jun...

Close