Te milyennek látod a világot?

Te milyennek látod a világot?

Sokan panaszkodnak, hogy milyen romlott világban élünk. Egyre rosszabb minden, egyre több a másokat kihasználó, aljas, tisztességtelen ember, és egyre kevesebb boldogság jut az embereknek. De ez tényleg így van? Tényleg ennyire szörnyű lenne a világ? Tényleg ilyen a sakk is? Sokan panaszkodnak a sakkban is joggal, hogy a mai magyar sakkra nem jut már pénz. A versenysakk köztudottan nem olcsó mulatság.

*****

Erről szól ez a sakk mese

Egy idős bölcs üldögélt egy a sakkverseny felé vezető út szélén egymagában. Hosszú ideje ült már ott csendben, mikor is egy utazó lépett oda hozzá, és így szólt: „Jó napot, bátyám! Mondd csak, milyen a sakk azon a versenyen?” Az öreg erre visszakérdezett: „Honnan jöttél, fiam?” „Magyarországról.” – hangzott a válasz. „És ott milyenek az emberek és milyen a sakk?” „Ne is kérdezd!” – kezdett panaszkodni a fiatal vándor – „Szörnyű a sakk, velejéig romlott emberek élnek ott. Lusták, csalnak, hazudnak, ott tesznek keresztbe a másiknak, ahol tudnak a sakkban is.”De ezen a versenyen talán nyerhetek. Az idős bölcs ekkor így szólt: „Sajnos nincs szerencséd, fiam. A világban ugyanez a helyzet: pont olyan lusta, csaló, hazug emberekkel fogsz találkozni, mint odahaza.” Mindenkinek a saját sakk egója,pénze,eredményei a a legfontosabbak.

A vándor elköszönt,majd elkeseredetten folytatta útját.

Valamivel később az öreget egy újabb utazó szólította meg, aki szintén a Magyar sakkból érkezett. Azt szerette volna tudni ő is, hogy mire számíthat a nagyvilág sakkjában, főleg ezen a sakk versenyen. A bölcs ember tőle is megkérdezte, milyenek az emberek, mire a sakk vándor így felelt:„Ó, nagyon barátságos, jó emberek élnek ott és a sakk is pazar. Sajnáltam is elhagyni a várost, mert rengeteg jószívű embert ismertem meg ott.” Sőt világsztár sakkozókat is.

Az öreg erre így válaszolt: „Ne aggódj, nagyon jó helyre jöttél. Itt is is nagyon sok remek emberrel fogsz megismerkedni.”Kiváló sakkozókkal is. Az utazó nagyon megörült a jó hírnek, és miután elköszönt, boldogan folytatta útját. Ekkor egy fiatalember lépett az idős bölcshöz. Végig a közelben volt, és hallotta mindkét beszélgetést. „Micsoda kétszínű alak vagy te! Nem is gondoltam volna, hogy képes vagy így megvezetni az embereket!” – szólította meg felháborodottan az öreget. „Tévedsz, fiam, egyáltalán nem erről van szó. Tudod, a világot, de a sakkot is olyannak fogjuk látni, amilyenek mi magunk is vagyunk. Ha az önzés, és a hamís képfestéssel mutatod a sakkot, akkor ezt fogod észrevenni magad körül is. Ha viszont a világot is, akkor csupa olyan emberrel fogsz találkozni, akik megmutatják, hogy lehet másképp is.”