Tíz sakkolimpián játszott, kilencen bíráskodott

Tíz sakkolimpián játszott, kilencen bíráskodott

Tizennégy éves korában már játszott a női sakkozók országos bajnokságának döntőjében, egy évvel később pedig a sakkmesteri címet is megszerezte. A magyar női sakkozás egyik kiemelkedő egyénisége, Verőci Zsuzsa a napokban ünnepelte 70. születésnapját. A gratulációt követően először számba vettük, kik támogatták szakmailag a felfelé vezető úton.

– Papp Bélánál kezdtem a Józsefvárosi Sportiskolában, majd sorrendben Alföldy László, dr. Szily József és Honfy Károly segítette a fejlődésemet. Nagy örömömre Portisch Lajossal évtizedek óta meglévő szakmai barátságom ma is élő. Köszönettel gondolok mindenkire, akitől tanulhattam.

– Kérem, nevezze meg a legemlékezetesebb versenyeit, a legtöbbre tartott sikereit!

– Bár négyszer is szerepelhettem sakkolimpián ezüstérmes magyar válogatottban, kettőt ezekből kiemelnék. Az elsőt, amikor 1969-ben, Lublinban lettünk másodikok, illetve az 1980-as, máltai sakkolimpiát. Ott nem sokkal a befejezés előtt a férfi és a női válogatott is végső győztesnek látszott, ám az utolsó percekben egy-egy fél pont elvesztése mindkét együttes számára az ezüstérmet jelentette.

– Tíz sakkolimpián 116 partit játszva képviselhette Magyarországot, 1980-tól öt alkalommal veretlen maradt. Mi a véleménye a mai legjobbakról, akiknek olimpiai szereplését számos alkalommal különféle alkudozások előzték meg?

– Én mindig is megtiszteltetésnek vettem, ha Magyarországot bármilyen nemzetközi vetélkedésen képviselhettem. Különösen áll ez a sakkolimpiákra – számomra az ilyesmi elképzelhetetlen volt! Természetesen ma sem fogadom el, hogy bárki is azért játsszon vagy maradjon távol, mert bizonyos igényeit kielégítik vagy nem!

– A Kádár-rendszerben a sakkozóknak „arany életük” volt, de egészen az utolsó évekig nem volt komolyabb panaszra okuk. A legutóbbi időkben viszont komoly gondok adódtak.

– Ez a helyzet számomra felfoghatatlan, hiszen egy komoly olimpiai sikereket elért sportágról van szó. Ebben a totális fejetlenségben a női válogatottunk legutóbbi 5. sakkolimpiai helyezése egyenesen fantasztikusnak mondható. Ma teljes káosz uralkodik a sportágunkban. Miközben az év tele van kiemelt fontosságú eseményekkel, márciustól egymást érik a nagy versenyek, nálunk semmi nem egyértelmű. Közös felkészülésről, esetleges edzőtáborokról pedig gondolkodni sem érdemes.

– Ön a hazai zűrzavartól függetlenül még véletlenül sem unatkozik.

– Nekem több közöm van a Nemzetközi Sakkszövetséghez (FIDE), mint a Magyar Sakkszövetségnek. Eddig kilenc sakkolimpián lehettem tagja a nemzetközi bírói karnak, miként más, kiemelt tornákra is gyakran kapok meghívást. A sakkvilág történéseit igyekszem igényesen tükröztetni: 2002-től az Origoban közlik elemzéseimet, 2011 óta „sakkblog” cím alatt elérhetők a szakcikkeim, a nagy tornákról összeállított elemzéseim. Ráadásul évtizednyi szünet után leigazoltam a DVTK sakkcsapatához, ahol két bajnoki fordulóban is asztalhoz ültem.

Mit lehet mindehhez hozzátenni? A kerek évfordulót félnapos pihenővel ünnepelt Verőci Zsuzsának további alkotókedvet és jó egészséget kívánunk.

(jochapress