Polgár Judit focicsaládban él, és tizenegyeseket rúgott a sakkverseny után

Polgár Judit focicsaládban él, és tizenegyeseket rúgott a sakkverseny után
Polgár Judit kétszeres sakkolimpiai bajnok, 12 éves kora óta vezeti a női világranglistát, ő az egyetlen nő, aki valaha a legjobb tíz közé került a férfiak mezőnyében. Szepesi György 2011-es interjúja.

 

Hadd adjak egy puszit, a nagypapája lehetnék…
Rendben, Gyuri bácsi, de tényleg a fociról akar velem beszélgetni?

A fociról, persze. Meg Puskás Öcsiről. Az adta az ötletet, amikor megláttam a papa stúdiójában, az Aranykéz utcai Polgár Kulturális Központban a fotót, amelyen Puskással szerepel.
Az a kép akkor készült, amikor ő adta át nekem a sakk Oscar-díjat Budapesten a Garri Kaszparov elleni bemutató mérkőzés alkalmával. A Nemzetközi Sakkszakírók Szövetsége hívta meg őt. Tüneményes díszvendég volt, és megtisztelő, hogy nagy szurkolómmá vált.

Ön is bejárta a világot. Hogyan találkozott a Puskás-mítosszal?
Ó, mindenütt őt emlegették. Sokan tudtak a sakksikereimről, de a személyemen túl Magyarországról általában az jutott az eszükbe: Puskás…

Van még egy közös fotójuk. Ennek mi a története?
Ez New Yorkban készült, Zsuzsa, a nővérem vendégei voltunk.

Nagyon távol esik egymástól a foci és a sakk?
A sakkozók közül sokan szeretik a focit. Almási Zoltán vagy Lékó Péter futballrajongása köztudomású. De időnként biztosan a labdarúgók is sakkoznak. Én például szívesen emlékszem egy tavalyi eseményre. Az Aquaprofit-Polgár Sakknapon szimultánban játszott ellenem Esterházy Marci, én nyertem a végén.

Marci mesélt nekem erről, azt mondta, a harmincnyolcadik lépésre csak egy gyalogja maradt. Valami káprázatos vacsorát is emlegetett, amit egy családi összejövetel alkalmával ön főzött. Szerinte tüneményesek a Polgár lányok.
Marcitól pedig saját termelésű bort kaptunk, és a vendéglátásban most ők következnek…

Szóval: a futball…
A családban nálunk is fontos a foci, a férjem és hétéves fiam, Olivér a legutóbb is együtt izgulták végig a válogatott meccsét. Ki ellen is játszottunk?

Azerbajdzsán volt az ellenfél.
Úgy van.

Ön futballozott valaha?
Bizony. Emlékszem egy dániai sakkversenyre gyerekkoromból. Futballpálya mellett laktunk, és a versenyek után levezetésként tizenegyeseket rúgtunk apuval és a testvéreimmel…

Volt az életükben más kiegészítő sportág is?
Hogyne. Teniszeztem az MTK-ban, pingpongoztam a KSI-ben, onnan emlékszem a később nagyon sikeres Bátorfi testvérekre, Csillára és Zoltánra. Kedves barátunk volt a nemrégiben elhunyt Berczik Zoltán. Az egykori Európa-bajnok pingpongozó, a világbajnok férfiválogatott szövetségi kapitánya szinte minden budapesti versenyemen ott volt, de az asztaliteniszezők közül sportbarátság fűz az Európa-rekorder Statisztika vezetőjéhez, Ormai Lászlóhoz is.

A focitól megint elkanyarodtunk…
Pedig mindig mindenki a fociról beszél, azt hiszem, azért, mert a játékot mindenki érti vagy érteni véli. A sakkban, talán nem tévedek, kicsit más a helyzet…

Köszönöm, hogy a FourFourTwo rendelkezésére állt. Tudja, körülbelül az unokámmal egyidős. Kérhetek még egy puszit a sakk hercegnőjétől?

Villámkérdések (válaszol a papa, Polgár László)

Világverő sakkozókat nevelt a lányaiból. Mi a titok?
A mi titkunk a kis korban elkezdett rengeteg gyakorlás volt. Napi nyolc-tíz óra. Ezt kellene a focistáknak is csinálniuk.

Nem utálják meg a gyerekek azt, amit ennyire erőltetnek?
Dehogy. Az első hónapokban kell csak erőltetni. Olyan gyorsan fejlődnek, hogy a sikerélmények tovább lelkesítik őket, és többé szinte nincs is szükség a szigorra.

A fociban nem túlzás ennyi gyakorlásról beszélni?
Miért lenne? Puskásék is ennyit fociztak. Nincs más út: napi tíz óra gyakorlás. Ez nemcsak a sakkban és a fociban, de mindenütt igaz, ha valaki világraszóló teljesítményt akar elérni.

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. áprilisi számában.)