Senki nem nyert annyi sakktornán, mint Karpov

Senki nem nyert annyi sakktornán, mint Karpov

A sakkozás tizenkettedik világbajnoka, Anatolij Karpov hétfőn ünnepelte 60. születésnapját. Ősi riválisával, Garri Kaszparovval öt világbajnoki döntőt vívott, a szovjet válogatottal hatszor nyert olimpiai bajnoki címet, egyszer csapatvilágbajnok lett, míg négyszer az Európa-bajnok együttesnek is tagja volt. Kilencszer nyerte el az év legjobb sakkozójának megítélt Oscar-díjat. A statisztika szerint 166 versenyt nyert meg pályafutása során.   Anatolij Karpov 1951. május 23-án született az oroszországi Zlatousztban, az Urál hegység egy távoli városában. Négyévesen tanulta meg a sakkjáték szabályait, kilencéves korára már első osztályú játékos volt, tizenkét évesen pedig -  Mihail Botvinnik tanítványaként - már nagy tehetségként tartották számon. 15 éves korában szovjet sakkmesteri címet szerzett, 1969-ben Stockholmban ifjúsági világbajnok lett, 19 éves korában padig már nemzetközi nagymesteri címet kapott. 1975-ben játék nélkül lett világbajnok, miután az amerikai Robert Fischer visszautasította a FIDE javaslatát a világbajnoki döntő lebonyolításának menetrendjére, és ez rányomta a bélyegét egész pályafutására. Egyetlen nagymester sem diadalmaskodott annyi nagy tornán, mint Karpov. Újra és újra bizonyítania kellett, hogy igazi világelső, illetve világbajnoki címének elvesztése után ismételten megküzdött érte. 1973 és 1977 között nem volt igazi riválisa az év sakkozójának járó Oscar-díj odaítélésekor, 1979-1981 között is dominált, és még 1994-ben is az év legjobbjává választották. Karpov 1973-ban megnyerte a leningrádi zónaközi döntőt, világbajnok-jelölti páros mérkőzésen Lev Polugajevszkijt (5,5-2,5), Borisz Szpasszkijt (7-4), majd Viktor Korcsnojt győzte le (12,5-11,5). Világbajnoki címét Korcsnojjal szemben kétszer védte meg, az 1978-as döntő Baguio Cityben a sakktörténelem egyik legviharosabb meccse volt, Karpov 16,5-15,5-re győzött. Három évvel később Meranóban már 11-7-es kiütéses győzelemmel verte vissza Korcsnoj címszerzési kísérletét. Karpov elsőségét három év múlva már honfitársa, a bakui zseni, Garri Kaszparov veszélyeztette, akivel hét év alatt öt világbajnoki döntőn csapott össze. Az elsőt, az 1984/85-ös párosmérkőzést hat győzelemig játszották volna. A csatározás 1984. szeptember 19-én kezdődött. Karpov megnyerte a harmadik, a hatodik, a hetedik, a kilencedik és a 23. játszmát, de a hatodik győzelmet nem tudta megszerezni. Kaszparov rendezte erősen megtépázott sorait, a 32., a 47. és a 48. játszmában megadásra kényszerítette Karpovot, és 5-3-ra szépített. A FIDE akkori elnöke, a Fülöp-szigeteki Florencio Campomanes a küzdő felek teljes kimerültségére hivatkozással - közel féléves csatározás után - 1985. február 15-én félbeszakította mérkőzést. Óriási volt az értetlenség, hosszas tárgyalássorozat után a küzdő felek szeptemberben ültek újra sakkasztalhoz, ezúttal már a régi, 24 játszmás szisztéma szerint. Kaszparov megnyerte az első játszmát, Karpov a negyedikben egyenlített, az ötödikben átvette a vezetést. Előnyét egészen a tizenegyedik partiig őrizte, ekkor Kaszparov nyert, majd a tizenhatodik és a tizenkilencedik partiban aratott győzelmeivel az előnye két pontra nőtt. Karpov a 22. játszmában elért nyerésével szépített. A 24. összecsapáskor Karpov mindent egy lapra tett fel, támadott, de a 22 éves kihívó zseniálisan keresztezte világos királyszárnyi akcióját, a 13-11-es győzelemmel Kaszparovot a sakkozás tizenharmadik világbajnokaként ünnepelhették. Egy évvel később, a londoni-leningrádi helyszínnel megrendezett visszavágón Kaszparov 12,5-11,5-re nyert, 1987-ben Sevillában 12-12-vel védte meg világbajnoki címét. Karpov 1990-ben ismét megmérkőzött honfitársával, New York és Lyon volt a mérkőzés színhelye. Kaszparov az utolsó K-K mérkőzésen is 12,5-11,5-es győzelmet ért el. 20110523anatolijk9 Karpov a következő világbajnoki ciklusban meglepetésre az angol Nigel Short ellen 6-4-re elvesztette a világbajnok-jelölti párosmérkőzést. Kaszparov azonban - immár sokadszor - konfliktusba került Nemzetközi Sakkszövetséggel, így az angol sakkozóval a PCA (Profi Sakkozók Szövetsége) égisze alatt játszotta le a döntőt. Karpov ezzel újra lehetőséget kapott, hogy elvesztett - immár FIDE - világbajnoki címét visszaszerezze. Váratlan döntéssel a holland Jan Timmannal játszhatott világbajnoki döntőt, aki Short ellen elvesztette a világbajnok-jelölti döntőt. Karpovnak nem jelentett leküzdhetetlen akadályt a hollandok legjobbja, 12,5-8,5-re nyert. A FIDE döntésére az ismét világbajnok orosz nagymesternek a következő ciklusban világbajnok-jelölti döntőn kellett kvalifikálnia magát az újabb címmérkőzésre, Borisz Gelfandot 6-3-ra verte meg. 1995 novemberében Kirszan Iljumzsinovot választották a FIDE elnökévé, Karpov és az amerikai Gata Kamszky döntőjét a Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendezték meg. A konfliktusoktól sem mentes meccset Karpov 10,5-7,5-re nyerte meg. Iljumzsinov elnök megreformálta a FIDE-világbajnokság lebonyolítását, a kieséses rendszerű 1997-es groningeni tornától távol maradt többek között Garri Kaszparov és Vlagyimir Kramnyik, holott ők csak az elődöntőtől kapcsolódtak volna be a küzdelembe. Karpov pedig privilégiumot kapott, legfőbb riválisainak távollétében csak döntőt kellett játszania. Az indiai Viswanathan Anand magabiztosan vette az akadályokat, a világbajnoki címért a pihent Karpovval 1998 januárjában vívott lausanne-i mérkőzésének alapszakasza 3-3-ra végződött, a rapid rájátszásban alulmaradt. Karpov a következő, 1999-es Las Vegas-i vb-n nem indult, helyette pereskedett a FIDE-vel. Az exvilágbajnok nem vállalta a részvételt Újdelhiben sem, de 2001-ben úgy gondolta, hogy hazai pályán, Moszkvában képes lesz visszahódítani címét. A kísérlet azonban kudarccal végződött, már az első fordulóban, a rapid rájátszásban kikapott a kínai Csang Peng-hsziangtól 3-1-re. Pályafutása során Karpov több mint háromezer játszmát váltott különböző - egyéni, csapat, nemzetközi és hazai rendezésű - versenyeken. A szovjet válogatottal hatszor nyert olimpiai bajnoki címet, egyszer csapatvilágbajnok lett, míg négyszer az Európa-bajnok együttesnek is a tagja volt. Kilencszer nyerte el az év legjobb sakkozójának megítélt Oscar-díjat. A sakk népszerűsítéséért tett erőfeszítései szintén kimagaslóak. Oroszország határain belül és kívül több mint ötven sakk-klubot alapított. A világon több mint húsz sakkiskola viseli a nevét. Több cikket és könyvet írt, válogatott játszmái és könyvei a világ több országában is kiadásra kerültek.
"Kaszparov belátta, esélye sincs arra, hogy befogjon" - Karpov-interjú 2006-ból
Karpov 2006-ban Miskolcon nyolcjátszmás rapid párosmérkőzést játszott Lékó Péterrel. A személyes találkozás alkalmával kérdeztük az exvilágbajnokot. - Nagyon régen nem játszott már klasszikus gondolkodási idejű versenyen. Mi ennek az oka? - Sajnos erre egyszerű a válasz, alig van verseny. A helyzet egyre rosszabb és rosszabb, ezen sürgősen változtatni kell. Összeszámoltam, hogy ebben az évben mintegy 56 sakkozót hívnak meg rangos versenyre. Ha azt számoljuk, hogy Topalov, Anand, mondjuk a négy-öt legjobb tornára is meghívást kap, akkor a többiek közül mintegy harmincan számíthatnak még egy-egy rangos versenyen való részvételre. Svájci rendszerű viadalokon való részvételem szóba sem jöhet, így maradnak a rapid tornák, hogy a formámat megőrizhessem. Érthető öröm volt számomra többek között Tallinban, a Keresz-emlékversenyen elért első helyem, a zürichi tornagyőzelmem a 166. volt a sorban, azt hiszem, hogy ezt a világrekordot senki nem tudja megdönteni. Kaszparov már régen nem számolja a győzelmeit, mert belátta, hogy esélye sincs arra, hogy befogjon.- Fantasztikus pályafutásának is voltak keserű pillanatai, olyan játszmák, amelyek sorsdöntőnek bizonyultak. - Sok ilyen volt. Nehéz elfelejteni a sevillai, 1987-es világbajnoki döntő utolsó partiját, remivel visszahódíthattam volna a címet Kaszparovtól. Minden másképp alakult volna, ha az első Kaszparov elleni meccsemen megnyerem a 41. partit, láttam a nyerést, de időzavarban biztosra akartam menni, aztán még a függőelemzésünk sem sikerült.
20110523anatolijk8
Melyik tornagyőzelmére a legbüszkébb? - Feltétlenül az 1994-es linaresi sikeremre, két és fél ponttal előztem meg Kaszparovot, a tizennégy résztvevős szuperversenyen tizenegy pontot gyűjtöttem. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Kaszparov ellen nyert állást remiztem el, így akár még nagyobb is lehetett volna ez a különbség. Azt hiszem, hogy ez is világrekord, ezt a teljesítményt is nehéz lesz felülmúlni. A performance-teljesítményem közel 2980 körül volt, és nem szabad elfelejteni, hogy ekkor még az Élő-pontok nem inflálódtak.- Számtalan nemzetközi szervezetben visel fontos funkciót, a világ számos országában Karpov-sakkiskolák működnek. 2005 nyarán még arról hallottunk, hogy a FIDE elnöki funkcióért is harcba száll. - Nagyra becsülöm a FIDE elnökét, Kirszan Iljumzsinovot, de a csapata nem méltó a feladathoz. Úgy éreztem, hogy igazi programmal, hathatós szponzorok segítségével sokat tehetek a sakkozás jelenéért és jövőjéért. Akkoriban nagyon sok telefont kaptam, bátorítást, és egyúttal már a különböző funkciókra vágyók hívását is. Be kellett látnom, hogy az egyre erősödő harc közepette nagyon sok mindenről le kellett volna mondanom, ezért visszakoztam. Sok a tennivalóm, nemrég jelent meg az 59. sakk-könyvem, számos tervem vár megvalósításra. Remélem, hogy a sakk igazi szponzorokat talál, jól kidolgozott világbajnoki rendszer és számos nagy verseny segíti a népszerűsítést.
  Anatolij Karpov négy évvel később harcba szállt a FIDE elnöki posztért. Karpov és csapata a sakkozás vélt krízise miatt kezdte kampányát. Szövetségek vezetőivel, munkatársaival, sakkozókkal, szervezőkkel, szponzorokkal folytattak tárgyalásokat, és azt hirdették, a sakk csak akkor virágozhat fel, ha a FIDE teljes vezérkarát és apparátusát lecserélik. Az orosz exvilágbajnok tisztában volt azzal, hogy egy nagy sakkozó nem válik azonnal jó vezetővé is, profi menedzserekre van szükség ahhoz, hogy a sportág is igazán profi legyen. Élvezte az ősi rivális, Garri Kaszparov és a világranglistát vezető norvég Magnus Carlsen támogatását is. A vezető játékosokkal állandó párbeszédet ígért, a világbajnoki cím tekintélyének helyreállítása mellett átlátható, hosszú időszakra érvényes világbajnoki rendszert garantált volna. Former world champion, Russian Anatoly Karpov, who is in Bolivia to promote that sport, plays a simultaneous match with eight-year-old children, in La Paz, on June 23, 2010. AFP PHOTO/Aizar Raldes A sakkolimpia idején Hanti-Manszijszkban megtartott elnökválasztó közgyűlés nem nélkülözte a viharos pengeváltásokat, ebben az exvilágbajnok Garri Kaszparov játszotta a főszerepet. Egyenkénti szavazás döntött, hogy a jelenlevő küldötteknek van-e szavazati joguk. Az elnyúló procedúra után kezdődött meg a voksolás, ami az előzetes várakozásokat igazolta, Kirszan Iljumzsinovot 95-55 arányban választották meg újabb négyéves ciklusra a sakkdiplomácia első számú irányítójának. Anatolij Karpov pályafutása egyik leghíresebb játszmáját az 1994-es linaresi szuperversenyen a bolgár Veszelin Topaloval vívta, háromszor is bástyát áldozott. Karpov a FIDE világbajnokaként a tizennégy résztvevős tornán tizenegy pontot szerzett, két és fél ponttal előzte meg a PCA világelsőjét, Garri Kaszparovot.
Read previous post:
Ni hao, GM Zhang Zhong and WGM Li Ruofan

“Ni hao, GM Zhang Zhong and WGM Li Ruofan” Bisik-Bisik with Edwin Lam Choong Wai Brad Pitt with Angelina Jolie,...

Close