Az életét meghatározta a sakk – Kovács Imre sakkoktató befejezte a MÁV Előrénél

Az életét meghatározta a sakk – Kovács Imre sakkoktató befejezte a MÁV Előrénél

Székesfehérvár – Kovács Imre sakkoktató nem neveli a jövőben az ifjakat a MÁV Előrében, de továbbra is rendíthetetlen híve szeretett sportágának.

Havasi Gergő, Akóts Gábor, Mátrahalmi Tibor, Dudás Eszter és Mányoki Anna nevét emelte ki, de rajtuk kívül legalább harminc olyan tanítványa van, akik ifjúságiként hagyták el a klubot, és meghatározó játékosok lettek magasabb osztályokban, szereplő csapatokban.

– Ezzel olyan problémát oldottak meg, hogy a szülőknek nem kellett az oktatásukat finanszírozni. A mi egyesületünk ezt nem tudta átvállalni anyagiak hiányában – tudtuk meg.

kov

Kovács Imre és a sakkfigurák egymástól elválaszthatatlanok Fotó: Molnár Artúr

 

Kovács Imre viszonylag korán kezdett el sakkozni, de ahogyan fogalmazott óriási hézagok voltak pályafutásában. A 70-es évek elején kezdett el sakkszervezéssel foglalkozni Sárbogárdon.

– 1982-ben jöttem a MÁV Előréhez, Fett Vince hívó szavára, aki akkor szervezte újjá a klub sakkszakosztályát. 34 évet sakkoztam a vasutas csapatban, az oktatást 22 évvel ezelőtt, nyugdíjazásommal egy időben kezdtem el. Ehhez még hozzátartozik, hogy Fett Vince betegsége után átvettem a szakosztályon belül a csapatok szervezését. Innentől teljes mértékben a sakk töltötte ki az életemet.

Nemcsak a fiataloknak adta át tudását, hanem ezeket az oktatási tapasztalatait írásba is foglalta. 2002-ben jelent meg az első könyve Egy emberformáló játék címmel, mely a sakkról, a sakk társadalmi kompetenciájáról szól.

– A sakk azon kívül, hogy jó szórakozás, és sportágként is elfogadják, jelenős nevelési lehetőség is rejlik benne.

Nincs arra egységes válasz, hogy hány éves kortól lehet elkezdeni sakkozni, mert eltér a gyerekek fejlődése, ugyanis, akik szüleik révén közel kerülnek a sakkhoz, azok akár hároméves korukban elkezdhetnek érdeklődni.

– Amennyiben elkezdi érdekelni őket a sakkfigura, azzal az értelmi képességük is fejlődik, hiszen a különbségek felismerése a tudományok alapja. Korábban azok a gyerekek, akik megtanultak, komolyabban sakkozni, előbb-utóbb versenyzőkké váltak. Ma ez már nem általános, de többen tanulnak játszani. A Polgár Judit-féle Sakkpalota révén Fehérváron a Szent Imre és a István király Általános Iskolákban is működik oktstás. Ezt én nevelő sakknak tartom, ugyanolyan nevelési segédeszköz, mint egy tábla. Gyakran megfeledkezünk azonban arról, hogy versenyzőket is kellene képezni, de az előbb említett gyerekek, akik a Polgár-féle sakkal foglalkoznak, csak nagyon kevesen lesznek versenyzők.

Azok a gyerekek, akik a versenyzésbe bekapcsolódnak javarészt az iskolai szakkörökben sajátítják el a sakkot. Ezért sakkoktatói alapképzést indítottak a pedagógusok részére, melynek célja a gyermek és ifjúsági sakkoktatás szakmai fejlesztése. A továbbképzésen résztvevő 12 tanár kitől mástól, mint Kovács Imrétől lesheti el a sportág legfontosabb tudnivalóit, műhelytitkait.

– Miért hagytam abba? Teljesen nem álltam le, de nyolcvan elmúltam, és már nem a gázt, hanem inkább a féket nyomom. Nosztalgiából pedig mostanában Sárbogárdon élesztjük újjá Nagy Attila informatikussal, és néhány régi sporttársammal a sakkot.

Káldor András